2011.03.25. 20:37
egyedülálló
Volt egy nap, valamikor az év eleje felé, mikor a nő felébredt a majd két éve tartó szendergésből. Összeállt a kép, látása kitisztult, céljai határozottan körvonalazódtak.
Valójában azon a napon nem történt semmi érdekes, leszámítva, hogy az első igazi tavaszt imitáló fények sok embert előcsalogattak téli fásultságukból. Az utcákat sétálók lepték el, akiket sem a hideg levegő, sem a vastag téli kabát szükségessége nem tudott feltartóztatni, és arcukat a jótékonyan cirógató, de még elhanyagolható erejű napsugarakban fürdették.
Mindenki ráérősen bóklászott -ki egyedül, ki társaságban-, és hasonló nyugodt elégedettség hatotta át őket.
A nő egy padon hátradőlve figyelte a még szürke ruhába bújt embereket, és kicsit sajnálta, hogy gyerekei nincsenek ma vele, mikor néhány apróság víg kacaja szállt messziről felé.
Pár éve élt külön két kislánya apjától, akivel kiegyensúlyozott, kölcsönös tiszteletre, és a szép múltra épülő kapcsolatot ápolt. Szerencsésnek tartotta magát emiatt, és örült, hogy így, más utat járva sem kellett egymásban csalódniuk.
Eleinte megrészegítette a függetlenség, saját szabadságát megélve bizonytalanul, kapkodva vágott bele a már elfeledett önálló életbe. Nem tervezett, csak elfogadta, amit a sors útjába sodort, tudatalatt egykori önmagát keresve. Régi baráti viszonyait felfrissítette, új emberekkel ismerkedett meg, kezdett ismét megnyílni számára a világ. Pedig előtte sem panaszkodott, hiszen kerek idillikus családi élete tökéletes elégedettséggel töltötte el. A rosszabb időszakra kevésbé emlékezett - igaz, akkor megszenvedte annak minden pillanatát-, de pozitív életfelfogása ritkán engedte, hogy ezeken rágódjon.
Az utóbbi pár hónapban elkezdte másként figyelni környezetét, és az abból érkező apró jeleket. Egyre átfogóbban látta a világot, kezdte céltudatosabban élni mindennapjait.
Ott a padon, azon a kellemes február végi napon összegződött benne, hogy végre megérkezett. Már egy ideje érlelődött valamiféle belső erő, amit talán úgy lehet megfogalmazni, hogy:
Ismét jóban volt önmagával.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.