A gyönyörű aranybarna loknik kacérkodva kukucskáltak elő a halvány rózsaszín sapka alól. Az én kis francia hölgyem!- suhant át gondolatai közt, és szélesre tárta karjait. A kislány folyamatos csacsogás közepette simult hozzá, majd gyorsan kihámozta magát az öleléséből, hogy minél előbb a szemébe nézhessen, és úgy folytathassa napi élménybeszámolóját:
Eltűnt a denevér az udvarról, mert fázik, Dani és Patrik összeverekedtek, mert Patrik szerelmes belém, kiszakadt a harisnyám pont a szívecske felett -nézd!-, és Jutka néni azt mondta...
A nő csak mosolygott- miközben kézen fogva sétáltak át az óvoda másik csücskébe-, és nem is igazán a feltartóztathatatlan mondandóra figyelt, csak a vékony kis hang dallamára, és a hatalmas közlékeny barna szemekre, amiket annyira szeretett.
A másik teremben játszó örökmozgó kiskukac rögtön kiszúrta őket, és futásnak eredt. Mozgás közben hirtelen irányt változtatott, mintha testének más valaki parancsolt volna, aminek hatalmas esés lett a következménye. Felpattanva -mintha mi sem történt volna-, körbepuszilgatta barátnőjét majd útját folytatva repült az anyja felé.
Az előző jelenet ismétlődött. A kis energiabomba összefüggő csacska csiviteléssel csüngött a nő nyakán. Minden délutáni találkozás olyan volt, mint valami ajándék. A viszontlátás édes ajándéka.
Hazaérve pár dolgot összepakoltak, mert a hétvégét az apjukkal töltik, és bizonyos létfontosságú játékokat még elő kellett ásni a kanapé párnái alól, ahová azokat tegnap rejtették.
A férfi sokat késve érkezett, de a nő már megszokta. Számított rá, így már délelőtt gondosan becsomagolta legutolsó munkáját, ami így kocsi hátuljában, szállítható állapotban lapult. Egy órája kellett volna találkoznia valakivel, akinek a képet készítette.

Öt hónapja költözött a fővárosba kislányaival -hosszas mérlegelést követően-, hogy új életet kezdjen. Igaz, akkor még azzal a tervvel, hogy tanulmányait befejezve a divat szakmában helyezkedik el, de a sors másképp hozta.
Egy barátnőjének születésnapjára gyönyörűen bekeretezett, arany és bézs színekben pompázó, kacskaringós égigérő fát festett, ami ezt követően egy szépségstúdió recepciójának falát ékesítette. Itt látta meg egy galéria tulajdonos, aki beleszeretett az üvegképbe, s rögtön három másik alkotását megvásárolta.
Azóta folyamatosan érdeklődnek munkái iránt. Aktuális megrendelője egy fiatal régiséggyűjtő, akinek konkrét elképzelései voltak a kép témáját, méretét, színvilágát illetően. Magát nem tartotta különösebben tehetségesnek, egyszerű hobbiból festett, és most kicsit ideges volt, hogy a férfi elégedett lesz-e a végeredménnyel. A késés csak tovább erősítette nyugtalanságát, szerette volna minél hamarább lezártnak tekinteni a mai találkozót.


 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.