Lázadtam konokul, belül szenvedőn, hogy nem akarnak a felszín alá látni.
Támadás, célpont. Minden közhely és általános ellen.
Nem egy barátom szüleit óva intették külsőm miatt, valamint hogy rossz hatással vagyok a környezetemben lévőkre, fittyet hányok a tiszteletre, bomlasztom a jómodort, elcsépelt bla- bla.
A pimaszság a táskámban lapult, csak torzuló, felháborodott pofákra cseréltem el. Legyen az iskolaigazgatóé, a szomszéd lépcsőházban lakó nénié, egy hülye vörösképű rendőré, leszarom kié. Megvetettem őket, képmutató viselkedésüket, a megfelelni vágyásukat, de legfőképp felnőttségükkel való visszaélésüket.
Hamvas, bosszantóan kedves arcom ellensúlya túlzó erőteljes smink, pár milisre nyírt haj, és piercing. A tetoválás csak tüntető ráadás.
Néma barátaim a könyvek, a tanulás is direkt csakazértis, ebbe kisapám ugyan nem köthetsz bele!
Csapdám áldozata a nagy átlag. Rögtön előítéleteik padjára száműztek, tekintetükben megvetéssel vegyes félelem. Hömpölygő fanyar mosolygós elégtétel, mert magasan álltam pökhendi betokosodott tudásuk felett.
----------------------------------------------------------------------------
Szüleim fontos háttérszereplők, hétvégi összejövetelekkel, konszolidált megjelenéssel, kötelező protokollal. Mint harmadik szülött késői gyereket, már tapasztaltabban türelmes -de azért kijárt- ösvényen tereltek.
Apám vitát sem nyitó szúrós tekintete egyetlen esemény előtt kényszerített térdre, és ez az általam megvetett vidéki vadászat volt, ahová mindig magával cipelt.
Politikusok, katonai és gazdasági szakemberek, orvosok, írók és színészek. Érdek időmúlatás. Ki így, ki úgy, kellemesen, vagy tikkelő szemmel.
Egyszer G.Á. és A.J. meglátta, hogy lábat lógatva dohányzom a sárga falú vadászház könyvtárában. Unalmamban vastag, bordó- fekete bársonykötésű régi enciklopédiát bújtam. Az egyikőjük nagybeteg volt, a másik... a másik apám után a sorban kisistenné vált szememben. Szilárd nyugalom, megszenvedett bölcsesség,és tekintély. Ez volt Ő. A kioktatás legkisebb szikrája elvétve sem.
- Az édesapját is így ismertem meg- mondta komoly tekintettel barátjának és kivette kezemből a cigerettát.
- Több tiszteletet a könyveknek, kisasszony!
Lehengerlő kisöreg.
Ezután sokat időztünk együtt négyen, kevéssel később csak hárman a könyvtárban, édesapám, G.Á. és én. Véletlenszerűen ráböktek egy könyvre, megvitatták annak témáját,és állandóan kulcsszavakat kerestek. Én pedig később elolvastam.
 
A diplomaosztóhoz nem gratulált. Kati és az álomevőt átnyújtva csak annyit mondott:
- Lám, ezért a szép hosszú hajért megérte!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.