Nüansznyi dolgok idéztek meg benne ismeretlen, szívszorongató érzéseket.
Szeme mintha pillanatfelvételeket készített volna a nőről és az őt körül lengő harmóniáról, majd mélyen egy jelentéktelen helyen elraktározta. Nem is emlékezett rájuk. Aztán a legváratlanabb helyzetekben villantak fel gondolatai kavargó örvényében, és tolakodóan gyűrték maguk alá realitásának tényszerű hullámait.

Kellemes  nyár végi meleg este volt, mikor nála járt a nő. Már az ajtóban állva megérezte frissen mosott hajának illatát,és még valamit, amit nem tudott hová tenni...
Sokat késett, teendői elhúzódtak, és pírral az arcán mentegetőzésbe kezdett. Szégyenlős magyarázkodása a férfit is meglepte, mert előtte - telefonbeszélgetéseik, és e- mail váltásaik során-, határozott személy benyomását keltette. Most pedig látszott, hogy tényleg restelli a dolgot, és ez finom gyermeki bájt kölcsönzött neki, mint aki attól fél, mindjárt leszidják.
De a férfi nem érzett haragot vagy csalódottságot, csak egyszerű örömöt, hogy a már korábban megismert kellemes hanghoz, kedves arc párosul.
A konyhába vezette, hogy itallal kínálja és a nő bizonytalanul ugyan, de elfogadta -elvégre a nap vége felé jártak-, majd óvatosan kortyolt egyet a whiskyből. Még mindig zavarával küszködött, szinte elbújt a pohár mögé, és ez nagyon tetszett a restaurátornak. Nem az érett 34 éves nőt látta maga előtt a konyha aszal melletti széken ücsörögve, hanem egy hamvas fiatal lányt.

... amikor felfedezte a kertet a teraszajtón át, hitetlenkedve fordult felé, majd szeme csodálkozón kapaszkodott vissza a látottak irányába.
- Hát ez...?! - és látszott rajta, hogy megpróbálja összeilleszteni a képeket, feltérképezni magában az utcákat, épületeket, a magas hoteleket, és házakat, hogy köztük hol és miként bújhat meg egy ekkora zöld terület.
A férfi sose érzett ilyen elégtételt a kert miatt, mint most a tágra nyílt mosolygó szemek, és a nő lelkesen rajongó arckifejezése láttán. Az ajtót szélesre tárta.
- Csak bátran!- és kitessékelte a szabadba.
A nap épp a horizont alatt járt, és nő lassan, elvarázsolva indult meg a kert közepe felé. Aztán megállt, háttal a férfinak. Az esti hűvös szellő cirógatta bőrét, de a látvány hatására borzongott meg. Csodálattal vegyes érzés készült kitörni a szavakkal leírhatatlan boldogság börtönéből, és mint fényes aura lengte körül apró termetét, ahogy megtelt lelke és szíve az öröm mámorával.
Ezt látta meg a férfi, és abban a pillanatban, mikor a nő vállát simogató hullámos fürtjeit a szél megtáncoltatta pár másodpercre, érezte elveszett. Ezt a "kék órában" készült képet őrizte meg magában, mint csodás festményt, mely titokzatossága által nem engedi a szemlélőt tovább lépni, hanem merengésre készteti.
Annyira meglepődött, hogy addig kedves vendéglátóként mosolyra húzódó arcára a döbbenet sötét árnyékot vetett, lélegzete lelassult és a szíve kihagyott pár dobbanást.
Utólag rájött, hogy ott akkor meghalt. Az akivé vált kiszámítható, következetes élete során, az az érzelmein uralkodni tudó ember megszűnt létezni.
Szíve ismét mozgásba lendült, és kapkodva igyekezett a kimaradt lüktetést bepótolni. Hirtelen, mintha el sem fért volna mellkasában, nagyobb helyet kívánva kiszakadni készült.
Megingott. Határozott, mély lélegzetével próbálta szíve ritmusát lenyugtatni, de -az eddig számára idegen érzés- már a gyomrába kúszott, majd az egész testét melegség árasztotta el.
Zavarba jött. Hálás volt, amiért a nő még mindig háttal állt neki, és hirtelen otthagyva a konyhába menekült. Homlokát a szekrény árnyékában a hideg burkolatnak támasztotta, mint aki attól vár biztos enyhülést.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.